Bármennyire is valószerűtlennek hangzik, a krokodilok közelebbi rokonságban állnak a madarakkal, mint a többi ma élő hüllővel. Mindkét csoport a hüllőszerűek (Sauropsida) Archosauria kládjába tartozik, és ezen belül – az archosauriák egyedüli ma élő képviselőiként – egymás testvércsoportját alkotják (ld. pl. az alábbi1 fát)2.
Bár a „modern” krokodilok (Crocodylia) nagy termetű, félvízi életmódot folytató, lesből támadó ragadozók, a mezozoikumi őseik egykor a szárazföldet járták, magukat a krokodilokat pedig ekkortájt rendkívül változatos méret, megjelenés és életmód jellemezte3. A szárazföldiről a vízi életmódra való áttérés – az ezzel járó sajátos morfológiai adaptációkkal (pl. megnyúlt, lapos koponya, a fejen magasan ülő szemek és orrnyílások, keskeny törzs, evezőfarok, stb.) együtt – a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem csupán egyszer, hanem egymástól függetlenül legalább háromszor végbement a csoporton belül (ld. az alábbi fát). A „modern” krokodilokat és ezek legközelebbi kihalt rokonait magába foglaló neosuchiák a középső jura korban, nagyjából 168-166 millió évvel ezelőtt hódították meg az édesvizeket4, amely olyannyira sikeres lépésnek bizonyult, hogy a csoport recens képviselői, megőrizve őseik testszabását, a mai napig is túlnyomórészt ezeket az élőhelyeket népesítik be.
A madarak a Maniraptora kládba tartozó theropoda dinoszauruszok leszármazottjai, mely utóbbiak körében a röpképesség valamilyen formája egymástól függetlenül legalább négy alkalommal is kialakult (ld. pl. az alábbi5 fát). Ezek egyikét képviselik a középső-késő jurában (kb. 165-153 millió évvel ezelőtt) megjelenő madárszárnyúak (Avialae), mely klád a kora krétából (kb. 145-100 millió évvel ezelőttről) eredeztethető „modern” madarakat (Neornithes) is magába foglalja. A „madárrá válás” szempontjából alighanem fontos evolúciós esemény lehetett a talajlakóról a fán lakó életmódra való áttérés a madarak maniraptora őseinél6. A lombkorona mint „háromdimenziós” élettér meghódítását segíthette elő a méretcsökkenés, a test kompaktabbá válása, a mellső végtagok megnyúlása és mászáshoz való módosulása, az agyméret növekedése és ezáltal a koordinációs készség, ill. a látás és hallás fejlődése, nem is beszélve a röpképesség kialakulásáról, amely később fokozatosan „tökéletesedett” a madárszárnyúaknál a farok megrövidülésével, a különböző csontösszeolvadásokkal, a szegycsont (sternum) megnagyobbodásával, ill. a fogak elvesztésével.
1Gemmell N. J., Rutherford K., Prost S. et al. (2020): The tuatara genome reveals ancient features of amniote evolution. Nature 584, 403–409. [link]2Maga az Archosauria két fő ágra tagolódik, az egyik a Pseudosuchia, amely a krokodilokat (Crocodylomorpha) és ezek rokonait (pl. ornithosuchidákat, aetosauriákat, rauisuchidákat, stb.) tartalmazza, a másik pedig az Avemetatarsalia, amely (többek között) a pteroszauruszokat (Pterosauria), dinoszauruszokat (Dinosauria), ill. a dinoszauruszok leszármazottjaiként a madarakat (Neornithes) foglalja magába.3Wilberg E. W., Turner A. H., Brochu C. A. (2019): Evolutionary structure and timing of major habitat shifts in Crocodylomorpha. Scientific Reports 9, 514. [link]4Később egymástól függetlenül több fejlődési vonaluk is az édesvíziről a tengeri életmódra váltott át, két, mára már kihalt kládjuk tagjai pedig újra szárazföldiekké váltak.5Nebreda S. M., Fernández M. H., Marugán-Lobón J. (2021): ‘Dinosaur-bird’ macroevolution, locomotor modules and the origins of flight. Journal of Iberian Geology 47, 565–574. [link]6Chatterjee S. (2015): The Rise of Birds: 225 Million Years of Evolution. Johns Hopkins University Press, Baltimore, MD, 392 pp. [link]
