Más rovarokhoz hasonlóan a hangyák testét borító kutikula felszínét egy főleg szénhidrogénekből (pl. normál alkánok, elágazó szénláncú alkánok, alkének) álló viaszos réteg vonja be, amelynek funkciója igen sokrétű: síkosan tartja a kutikula felszínét – ezáltal gátolva annak kopását –, védelmet…

Számos hangyafajra (az ismert fajok kb. 13%-ára) jellemző, hogy az egy adott kolóniához tartozó dolgozók méretükben és alakjukban jelentős mértékben különböznek egymástól (ld. pl. az alábbi képet)1,2. Ilyen ún. dolgozói polimorfizmust mutató fajok pl. a vándorhangyák (Eciton), busahangyák…

Számos fullánkos hártyásszárnyú, így pl. a hangyák, egyes karcsúméhek, valamint a redősszárnyú darazsak és a valódi méhek jelentős része folytat fejlett társas (euszociális) életmódot, amelynek egyik legfontosabb jellemzője, hogy a kolónián belül elkülönülnek a szaporodást végző ún. reproduktív…

A legtöbb hangyafajnál a kifejlett hímek rövid életűek, mindössze néhány napig élnek, és a fiatal termékeny nőstényekkel, azaz a „leendő” királynőkkel („szűzkirálynőkkel”) történő párzásuk után nem sokkal el is pusztulnak1. A hím hangyák ráadásul korlátozott hímivarsejt-mennyiséggel rendelkeznek – a…

Bár minden évben előfordulnak cápatámadások1, a közhiedelemmel ellentétben ezek száma igen alacsony, és csupán kis részük jár halálos áldozattal (pl. a 2010 és 2019 között regisztrált 799, nem az ember által kiprovokált cápatámadás mindössze 7%-a volt végzetes kimenetelű)2. Az embernek…

A Calyptra génuszba tartozó bagolylepkék (Erebidae: Calpinae) érdekessége, hogy a hímjeik fakultatív hematofágok, azaz alkalmanként emlősvérrel egészítik ki az egyébként gyümölcsök nedvéből álló étrendjüket1. A vérszívással feltehetőleg értékes ásványi anyagokhoz (pl. nátrium) jutnak hozzá,…

A dögbogárfélék (Silphidae) közé tartozó, rendszerint feltűnő, narancssárga-fekete színezetű temetőbogarakat (Nicrophorus spp.) sajátos utódgondozó viselkedés jellemzi1. A szülők valamilyen frissen elhullott, kisebb termetű gerinces (pl. rágcsáló, madár) tetemét hantolják el úgy, hogy kikotorják…

A közhiedelemmel ellentétben a fejlett társas (euszociális) életmódú mézelő méhek (Apidae: Apinae), mint amilyen a jól ismert házi méh (Apis mellifera) is, nem csupán virágnektárt, hanem más édes nedveket is felhasználhatnak a mézkészítéshez1. Így például a jellegzetesen sötét színű és igen markáns…

A hírhedt ágyi poloska (Cimex lectularius) és más vérszívó poloskák (Cimicidae) hímjei a párzás során nem a partnerük női ivarnyílásán keresztül hatolnak be, hanem szablyaszerű párzószervükkel átszúrják a nőstény potrohának hasi oldalát (ld. pl. az alábbi képen)1, és hímivarsejtjeiket közvetlenül…

A köznapi névén „imádkozó sáskaként” emlegetett fogólábúak (Mantodea) körében gyakori jelenség az ún. szexuális kannibalizmus1, azaz amikor a hímnél jóval nagyobb termetű és erősebb testalkatú nőstény a párzás során megöli és elfogyasztja hím partnerét (ld. pl. az alábbi videót)2. Ez a párzás minden…