A csigaforgatók (Haematopodidae) főleg tengerpartok, lagúnák, ritkábbak édesvizű tavak, mocsarak mentén élő madarak, amelyek fő táplálékforrását – magyar nevüknek megfelelően – az iszapban rejtőző vagy a partra sodródott különböző puhatestűek (csigák, kagylók, stb.), gyűrűsférgek és rákok…

A kagylók (Bivalvia) legfőbb, névadó jellegzetessége, hogy héjuk a többi puhatestűtől eltérően két félből (< lat. bi- ‛kettő(s)’ + lat. valva ‛ajtószárny’), egy bal és egy jobb oldali teknőből áll, amelyeket a hátoldalon egy rugalmas, szalagszerű képződmény, az ún. sarokpánt (ligamentum) kapcsol…