A dögbogárfélék (Silphidae) közé tartozó, rendszerint feltűnő, narancssárga-fekete színezetű temetőbogarakat (Nicrophorus spp.) sajátos utódgondozó viselkedés jellemzi¹. A szülők valamilyen frissen elhullott, kisebb termetű gerinces (pl. rágcsáló, madár) tetemét hantolják el úgy, hogy kikotorják alóla a földet, a megmaradt földkupacot pedig ráhordják. A tetemből a bogarak egy labdacsot formálnak, a szőrt vagy tollakat (és ezzel a potenciálisan rajta lévő fémeslégy-tojásokat) eltávolítják róla, miközben a nyálukkal és végbélváladékukkal is bevonják, ami távol tartja a baktériumokat és gombákat, ezáltal lelassítva a bomlás folyamatát.

A párzás után a nőstény a tojásokat a tetemhez vezető földalatti járat oldalkamráiba rakja le, majd a tetemhez visszatérve abba felülről tölcsér alakú mélyedést váj, ahová emésztőfolyadékot regurgitál, azután a tölcsért befedi. A tojásokból néhány nap múlva kikelő lárvákat a nőstény ciripeléssel csalogatja az előkészített tetemhez, a lárvák pedig vagy maguk táplálkoznak belőle, vagy az anyjuk eteti őket.

(A mém eredetéről itt olvashatsz.)