Más rovarokhoz hasonlóan a hangyák testét borító kutikula felszínét egy főleg szénhidrogénekből (pl. normál alkánok, elágazó szénláncú alkánok, alkének) álló viaszos réteg vonja be, amelynek funkciója igen sokrétű: síkosan tartja a kutikula felszínét – ezáltal gátolva annak kopását –, védelmet…

Számos hangyafajra (az ismert fajok kb. 13%-ára) jellemző, hogy az egy adott kolóniához tartozó dolgozók méretükben és alakjukban jelentős mértékben különböznek egymástól (ld. pl. az alábbi képet)1,2. Ilyen ún. dolgozói polimorfizmust mutató fajok pl. a vándorhangyák (Eciton), busahangyák…

A legtöbb hangyafajnál a kifejlett hímek rövid életűek, mindössze néhány napig élnek, és a fiatal termékeny nőstényekkel, azaz a „leendő” királynőkkel („szűzkirálynőkkel”) történő párzásuk után nem sokkal el is pusztulnak1. A hím hangyák ráadásul korlátozott hímivarsejt-mennyiséggel rendelkeznek – a…

A hártyásszárnyúak (Hymenoptera) közé tartozó, fejlett társas (euszociális) életmódot folytató hangyák (Formicidae) egyikei a legelképesztőbb állatoknak. Jelenleg több mint 14 ezer fajuk ismert1, bár a valós fajszámuk ennek a duplája vagy akár triplája is lehet2. Egyedszámuk hatalmas, a becslések…