A Calyptra génuszba tartozó bagolylepkék (Erebidae: Calpinae) érdekessége, hogy a hímjeik fakultatív hematofágok, azaz alkalmanként emlősvérrel egészítik ki az egyébként gyümölcsök nedvéből álló étrendjüket1. A vérszívással feltehetőleg értékes ásványi anyagokhoz (pl. nátrium) jutnak hozzá,…

A belső élősködés következtében másodlagosan erősen leegyszerűsödött féregatkák (Pentastomida) nevükkel ellentétben nem az atkák, hanem a rákok közé tartoznak, legközelebbi rokonaik a szintén élősködő életmódot folytató (és ugyancsak megtévesztő nevű) haltetvek (Branchiura)1. A féregatkák…

A fonálférgek (Nematoda) törzsébe tartozó, főleg a hideg és mérsékelt övön elterjedt hegyesfarkú bélgiliszta vagy cérnagiliszta1 (Enterobius vermicularis) az ember leggyakoribb endoparazita férgeinek egyike2. A kifejlett egyedek a gazda vak- és vastagbelében élnek, ahol baktériumokkal és bélsárral…

A közvetett fejlődésű mételyek (Trematoda: Digenea) közé tartozó vérmételyek (Schistosoma) különböző vízicsigákat (pl. Biomphalaria, Bulinus) használnak köztigazdaként, ezekben fejlődnek ki a szabadon úszó, végleges gazdát fertőzni képes lárvaalakjaik, az ún. cerkáriák1. Ezek a köztigazdából való…

A leghosszabb, embert is parazitáló galandféreg (Cestoda) a világszerte elterjedt széles galandféreg (Diphyllobothrium latum), amely akár 25 m-esre is megnőhet, bár a testhossza ennél általában jóval rövidebb, főleg ha többen is megtelepszenek a vékonybélben1. Az ember vagy más halevő emlős a…