Az emlősök (Mammalia) egyik jellegzetessége, hogy a többi négylábú gerincestől (Tetrapoda) eltérően a középfülükben nem egy, hanem három hallócsont, a kalapács (malleus), az üllő (incus) és a kengyel (stapes) foglal helyet1. A legbelső hallócsont, a kengyel, a kétéltűek, hüllők és madarak egyetlen hallócsontjának (columella) feleltethető meg, mely utóbbi a hyomandibulának nevezett, a vízi gerincesek többségénél az állkapocs-felfüggesztésben szerepet játszó vázelem származékának tekinthető.
A kengyelhez hasonlóan a másik két hallócsont, a kalapács és az üllő sem újonnan kialakult struktúrák, hanem az egykori állkapocsízületet alkotó csontok, azaz az alsó állkapocs ízületcsontjának (articulare) és a koponya négyszögcsontjának (quadratum) származékai. Az emlősszerűek (synapsidák) evolúciója során ugyanis az alsó állkapocs egyre dominánsabbá váló, fogcsontnak (dentale) nevezett eleme a koponya pikkelycsontjával (squamosum) egy másodlagos ízesülést alakított ki az elsődleges ízületcsont-négyszögcsont ízesülés mellett (ld. pl. az alábbi ábrát)2. Az ízületcsont és a négyszögcsont ezt követően fokozatosan elvesztették eredeti funkciójukat, egyre kisebbé zsugorodtak, majd a középfülbe „vándorolva” a kalapácsnak és üllőnek nevezett hallócsontokká alakultak át.
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1Anthwal N., Joshi L., Tucker A. S. (2013): Evolution of the mammalian middle ear and jaw: adaptations and novel structures. Journal of Anatomy 222, 147–160. [link]2Ez az ún. kettős állkapocsízület figyelhető meg az olyan késői cynodontáknál, mint a Probainognathus és a Diarthrognathus.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.