Míg korábban az összes nappali ragadozó madarat egy közös rendbe, a sólyomalakúak (Falconiformes) közé sorolták, a molekuláris filogenetikai vizsgálatoknak köszönhetően ma már tudjuk, hogy a sólyomfélék (Falconidae), azaz a sólymok, vércsék és karakarák valójában sokkal közelebbi rokonságban állnak a papagájokkal és az énekesmadarakkal (azaz a Psittacopasserae klád tagjaival), mint a sasokat, héjákat, kányákat, ölyveket, keselyűket, stb. magába foglaló vágómadáralakúakkal (Accipitriformes) (ld. pl. az alábbi1 fán a zöld színnel jelzett kládot).
A legszembetűnőbb különbségek a sólyomfélék és a vágómadarak között, hogy előbbiek felső csőrkáváján gyakran egy „sólyomfognak”2 nevezett, a zsákmány megölését vagy szétszaggatását segítő fogszerű kiemelkedés található, az orrnyílásaik többnyire kerekdedek, egy a légzés közbeni légáramlás szabályozásáért felelős csontos bütyökkel, valamint hogy a szemük jellemzően sötétbarna színű, nem pedig sárga, vörös vagy sárgásbarna, mint a vágómadarak esetében (ld. pl. az alábbi összehasonlító képet)3.
1Braun E. L., Kimball R. T. (2021): Data types and the phylogeny of Neoaves. Birds 2(1), 1–22. [link] 2Hasonló struktúrával rendelkeznek egyes vágómadarak, pl. a fogaskányák (Harpagus spp.), ill. az énekesmadarak közé tartozó gébicsfélék (Laniidae).3https://animaldiversity.org/accounts/Falconidae/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.