A hártyásszárnyúak (Hymenoptera) közé tartozó, fejlett társas (euszociális) életmódot folytató hangyák (Formicidae) egyikei a legelképesztőbb állatoknak. Jelenleg több mint 14 ezer fajuk ismert¹, bár a valós fajszámuk ennek a duplája vagy akár triplája is lehet². Egyedszámuk hatalmas, a becslések szerint egy adott időpillanatban mintegy 20 billiárd hangya él a Földön³, azaz minden emberre megközelítőleg 2,5 millió hangyaegyed jut. Egyes trópusi élőhelyeken olyan nagy számban vannak jelen, hogy az össztömegük többszörösen meghaladja a szárazföldi gerincesekét, azaz a kétéltűekét, hüllőkét, madarakét és emlősökét együttesen⁴.

Erejük rendkívüli, az afrikai szövőhangya (Oecophylla longinoda) dolgozói például a saját testtömegük akár 1200-szorosát is képesek megtartani⁵, ami egy átlagos emberre vetítve több mint 80 tonnának felelne meg. Gyorsasági rekorder a villámhangya (Mystrium camillae), amely speciális rágóit („csapdarágók”) igen nagy, akár 90 m/s-ot (324 km/h-át) is elérő sebességgel képes összecsattintani, és mindezt a másodperc tört része (0,000023 s) alatt (ld. az alábbi videót)⁶. A hangyakirálynők egyikei a leghosszabb életű rovaroknak, átlagosan 10, de akár 30 évig is élhetnek⁷, és ezalatt tojások ezreit vagy millióit rakják le.

Számos hangyafaj levéltetveket, pajzstetveket vagy boglárkalepke hernyókat tart „háziállatként”, amelyeket a hangyák megvédenek a természetes ellenségeiktől, ill. az időjárás viszontagságaitól az általuk kiválasztott édes és tápláló nedvekért „cserébe”⁸. Az újvilágban honos gombatermesztő hangyák (Attina) szerves törmelékből vagy friss növényi anyagból képzett táptalajon csiperkegombát vagy korallgombát termesztenek a fészkükön belül, amely csaknem kizárólagos táplálékukat jelenti⁹. Eszközhasználó fajok a karcsúhangyák (Aphaenogaster), amelyek talajszemcsék, levéldarabkák és más törmelékanyagok segítségével szállítják el a folyékony táplálékot úgy, hogy azokat a táplálékba hordják, majd a táplálékkal bevont vagy átitatott „eszközöket” szállítják vissza a fészkükbe (ld. az alábbi videót)¹⁰.

Egyes fajok, pl. az amazonhangyák (Polyergus) rabszolgatartók, ezek a rablóhadjárataik során más hangyafajok fészkébe törnek be, elrabolják azok bábjait, majd a kikelő dolgozókat „rabszolgaként” tartják a saját fészkükben¹¹. A hírhedt amerikai tűzhangya (Solenopsis invicta) kolóniái úgy vészelik át az árvizeket, hogy a dolgozók szorosan összekapaszkodva élő „tutajt” képeznek a testükből, és így akár hetekig is sodródhatnak, míg újra szárazföldet nem érnek¹². Antibiotikus hatású mirigyváladékkal kezelik a matabelehangyák (Megaponera analis) a zsákmányszerző hadjáratokban megsérült fészektársaik sebeit, ezáltal jelentősen, csaknem 90%-al csökkentve le a „hadisérültek” fertőzésekből eredő halálozási arányát¹³.