A legtöbb hangyafajnál a kifejlett hímek rövid életűek, mindössze néhány napig élnek, és a fiatal termékeny nőstényekkel, azaz a „leendő” királynőkkel („szűzkirálynőkkel”) történő párzásuk után nem sokkal el is pusztulnak1. A hím hangyák ráadásul korlátozott hímivarsejt-mennyiséggel rendelkeznek – a heréik ugyanis a bábból való kikelésük előtt vagy nem sokkal azután degenerálódnak –, így csupán egy vagy csak néhány nőstényt képesek megtermékenyíteni.
Nevezetes kivételt képeznek a szultánhangyák (Cardiocondyla) szárnyatlan, dolgozókra emlékeztető (ún. ergatoid) hímjei, amelyek hangyaviszonylatban hosszú ideig, akár több hónapig is élhetnek, valamint más hangyákkal ellentétben a heréik egész életükben folyamatosan termelik a hímivarsejteket. Ezek a hímek rendszerint a szülői fészekben maradnak, ahol a rivális ergatoid hímek (saját fivéreik) likvidálásával igyekeznek kisajátítani a párzás jogát a nőstényekkel (javarészt saját lánytestvéreikkel)2.
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1Heinze J. (2016): The male has done his work – the male may go. Current Opinion in Insect Science 16, 22–27. [link]2A Cardiocondyla fajok egy részénél „rendes” szárnyas hímek is vannak, amelyek az ergatoid hímekkel ellentétben nem harcolnak más hímekkel, és nem tartanak „háremet” sem. Ezek más hangyák hímjeihez hasonlóan kirepülnek a szülői fészekből, és a más kolóniákból származó nőstényekkel párzanak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.