Infanticidiumnak vagy kölyökgyilkosságnak nevezik azt a jelenséget, amikor egy faj felnőtt egyedei közvetlen és jelentős módon hozzájárulnak a saját fajukhoz tartozó fiatal vagy még ki nem kelt/meg nem született állatok halálához¹. Ez a fakultatívnak tekintett viselkedés számos taxonban előfordul (az ízeltlábúaktól az emlősökig bezárólag), és nagyon változatos kontextusokban jelentkezhet, elkövetői pedig hímek és nőstények, ill. idegenek vagy közeli rokonok – akár saját szülők is – egyaránt lehetnek.

Az infanticidium talán legismertebb formája – és egyben a nemek közötti szexuális konfliktus egyik alapesete –, amikor a hímek a más hímektől származó kölyköket ölik meg. Ez az elkövető hím számára adaptív viselkedés, ugyanis egy kölykeit elvesztett nőstény rövidebb időn belül válik újra termékennyé, így az infanticid hím hamarabb pározhat és nemzhet vele saját utódokat. Az infanticidium ezen formája jellemző számos főemlős és rágcsáló faj mellett az oroszlánokra (Panthera leo) is, amelyek egy vagy néhány közeli rokon hímből és több, egymással általában szintén rokonságban lévő nőstényből, ill. ezek kölykeiből álló falkákat alkotnak. Amikor egy vagy több új hím veszi át a falka vezetését, ezek jellemzően végeznek az előző alomból származó kölykökkel. Az oroszlánoknál az infanticidium az egyik fő – ha nem a legfőbb – halálozási ok a fiatal állatoknál, különösen a 9 hónaposnál fiatalabb kölykök körében.

Minthogy a hímek által elkövetett infanticidium a nőstények számára jelentős fitnesz költséggel jár, számos védekezi forma alakult ki ellene, gyakran még egyazon fajon belül is. Az oroszlánoknál ilyen például, amikor a termékeny nőstények több hímmel is párzanak, így ugyanis bizonytalanabb az apaság, azaz hogy melyik utódot melyik hím nemzette. Van, hogy a nőstények elmenekülnek a kölykeikkel, ha megneszelik egy idegen hím közeledtét, de az is előfordul, hogy agresszíven a kölykeik védelmére kelnek. E tekintetben előnyös, ha a falka minél több nőstényből áll, egyrészt mivel egy nagyobb csoport éberebb, másrészt mert közös erővel könnyebben meg tudják futamítani az infanticid hajlamú hímeket. A nőstényekre emellett jellemző lehet, hogy elvonulnak az idősebb, mobilisabb kölykökkel, és nagyrészt magányosan élnek az otthonterületük perifériáján. De az is előfordul, hogy a nőstények társulnak egy hímmel (pl. egy a falkából korábban kizárt, de továbbra is annak közelében maradó hímmel) arra az időszakra, amíg a kölykök sérülékenyek, mely hím párzásért cserébe védelmet biztosít más hímek ellen ha a kölyköket nagy eséllyel ő nemzette.

(A mém eredetéről itt olvashatsz.)