A gébicsek (Laniidae) afrikai (etiópiai) eredetű, bár mára már Dél-Amerika és Ausztrália kivételével világszerte elterjedt, kis vagy közepes termetű énekesmadarak, amelyek megjelenésükben és életmódjukban is emlékeztetnek a vágómadarakra (Accipitriformes) és a sólymokra (Falconiformes)^1,2. Csőrük erős, kampós végű, a felső csőrkáván a sólymokéra emlékeztető „csőrfoggal”, az alsón pedig egy ennek megfelelő homorulattal; lábaik erősek, az ujjaik végén hegyes karmokkal. Bár elsődlegesen rovarevők, fajtól függő rendszerességgel kisebb gerinceseket (pl. rágcsálókat, más énekesmadarakat, stb.) is zsákmányolnak, amelyekkel úgy végeznek, hogy csőrükkel erőteljes ütéseket mérnek a nyakszirtjükre, hasonlóan a sólymokhoz³.

További jellegzetességük, hogy zsákmányukat rendszeresen ékelik be ágvillákba vagy nyársalják fel tövisekre, hegyes ágakra, stb., innét ered a család (Laniidae) és legfőbb génuszuk (Lanius) tudományos neve is (lat. lanio ‛szétszaggat’, lanius ‛mészáros’)⁴. Ennek a viselkedésnek számos funkciója van: (1) a gerinces zsákmány ily módon való  rögzítése megkönnyíti annak feldarabolását, minthogy a gébicsek nem tudják azt a karmaik segítségével úgy lefogni, mint a ragadozó madarak; (2) az ágakba ékelt vagy tövisekre felszúrt zsákmányállatok táplálékraktárként szolgálnak az ínséges időszakokra (pl. rossz időben, amikor a rovarok kevésbé aktívak, vagy a nőstények számára a költési időszakban); (3) lehetővé válik a mérgező zsákmányfajok (pl. sáskák, bogarak, lepkék, békák, stb.) fogyasztása, ugyanis a felszúrt állatok méreganyagai néhány nap után lebomlanak; (4) a hímeknél az így létrehozott táplálékraktár kommunikációs jelzésként szolgálhat, jelezve más hímek számára a territóriumhatárokat, ill. a nőstények számára a hím minőségét és eltartóképességét.

(A mém eredetéről itt olvashatsz.)