A Dél-Amerika északkeleti részén őshonos szivárványos guppikra (Poecilia reticulata) erős ivari dimorfizmus jellemző; míg a hímeknél termetesebb nőstények egyszerű szürkés színűek, addig a kisebb termetű hímek testét változatos színű és méretű foltok vagy sávok díszítik – innét a faj magyar nevében a „szivárványos” jelző.

A párválasztás során a nőstények az élénk színezetű hímeket részesítik előnyben, különösen azokat, amelyeket kiterjedt narancsszínű foltok tarkítanak^1,2. A hím guppik maguk nem tudják előállítani a narancsszínért felelős fő pigment komponenst, ehhez karotinoidokban gazdag táplálékot (pl. egysejtű algákat, vízbe hulló terméseket, stb.) kell fogyasztaniuk. Azok a hímek tehát, amelyek megfelelő mennyiségben jutnak hozzá a táplálkozásuk során ezekhez a festékanyagokhoz, sokkal vonzóbbak lesznek a nőstények számára. De kérdés, hogy miért?

Minthogy a nőstény guppik is „élnek-halnak” a karotinoidokban gazdag, tápláló, bár ritkán hozzáférhető narancsszínű termésekért, amelyek alkalmanként a vízbe hullanak, lehetséges, hogy a nőstényekben a narancssárga színre való vizuális érzékenység már azelőtt kialakult a táplálkozás kontextusában, mielőtt a hímeknél ez a szín szexuális jelzéssé alakult volna. Ezt támasztja alá, hogy a nőstényeknél szoros pozitív korreláció mutatható ki a narancsszínű táplálék és a narancsszínű foltos hímek preferenciája között, azaz minél inkább jellemző, hogy a nőstények a narancsszínű táplálékot preferálják, annál inkább vonzódnak az ilyen színeket mutató hímekhez.

A jelzés fennmaradását feltehetőleg az is segíti, hogy a karotinoidokat nagyobb mennyiségben fogyasztó hím guppik nem csupán narancsosabb színűek más hímeknél, hanem az immunrendszerük is jóval hatékonyabban működik. Úgy tűnik tehát, hogy a hímek a narancsszínű foltjaikkal nem pusztán „kihasználják” a nőstények érzékszervi preferenciáját, hanem a saját egészségi állapotukat is „őszintén” jelzik számukra. Egy fitt és egészséges hím partner választása pedig a nőstények számára is előnyös lehet, hiszen ezáltal egyrészt elkerülhetik a fertőzéseket, másrészt az utódaik is örökölhetik az előnyös tulajdonságokat (pl. erős immunrendszert) az apjuktól.