Összefoglaló néven agresszív mimikrinek nevezik azt a jelenséget, amikor a ragadozók vagy élősködők úgy tévesztik meg a zsákmány- vagy gazdaállataikat, hogy vagy magát a zsákmányt/gazdát mimikrizálják, vagy egy a zsákmány/gazda számára valamilyen szempontból kedvező (pl. táplálékként, párzótársként, mutualista partnerként, stb. szolgáló) vagy fenyegetést nem jelentő harmadik felet utánoznak1. Klasszikus példaként szolgálnak a zsákmányállataikat hátúszójuk „horgászbottá” módosult úszósugarával csalogató horgászhalak (Lophiiformes) vagy a gazdafajaik tojásait vagy fiókáit mimikrizáló költésparazita madarak (pl. kakukkok, vidák).
Az agresszív mimikri egy különösen szofisztikált formája, amikor egy ragadozó olyan jelzést használva csalja tőrbe a zsákmányát, amely a zsákmányfajnál a nemek egymásra találását segíti2. Így például egyes, a Photuris génuszba tartozó szentjánosbogarak (Lampyridae) nőstényei képesek más szentjánosbogárfajok (pl. Photinus) nőstényeinek fényjelzéseit leutánozni (akár több fajét is)3, és így csalják magukhoz, majd fogyasztják el a mit sem sejtő hímeket. Hasonló trükköt alkalmaz az Araneus ventricosus nevű keresztespókfaj (Araneidae) is, amely képes a hálójába gabalyodott hím Abscondita terminalis szentjánosbogarakat úgy manipulálni, hogy azok a nőstényekre jellemző fényjelzéseket bocsássanak ki, így vonzva be további hímeket a hálóba4.
Felmerülhet persze a kérdés, hogy ha a hím szentjánosbogarak számára ennyire kockázatos a fényjelzésekre reagálni, akkor miért nem szelektálódott ki még ez a viselkedés az evolúciójuk során? Ennek oka az lehet, hogy a legtöbb esetben a fény forrását kereső hímek nem egy „törvénytelen” jelzésadással élő ragadozóval, hanem egy párzásra kész fajtárs nősténnyel találkoznak össze, tehát a szignálra adott válasz nagy átlagban fitnesznyereséggel jár számukra. Azok a hímek amelyek teljesen ignorálnák a fényjelzéseket, bár tovább élnének, nem nagyon lenne lehetőségük párzani – hiszen nem találnák meg a nőstényeket –, így nem hagynának maguk után kellő számú utódot, amelyek továbbvinnék ezt az elkerülő viselkedést.
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1Jamie G. A. (2017): Signals, cues and the nature of mimicry. Proceedings of the Royal Society of London B 284, 20162080. [link]2Rubenstein D. R., Alcock J. (2019): Animal Behavior. Oxford University Press, New York, NY, 672 pp. [link]3A szentjánosbogaraknál a kibocsátott fény színe (hullámhossza) és a felvillanások mintázata (száma, hossza, a közöttük eltelt időtartam, stb.) fajra jellemző sajátosság.4Fu X., Yu L., Zhou W., Lei C., Jackson R. R., Kuntner M., Huang Q., Zhang S., Li D. (2024): Spiders manipulate and exploit bioluminescent signals of fireflies. Current Biology 34, R747–R771. [link]
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.