Számos állatfajnál – különösen a rovarok körében – jellemző, hogy a hímek a párzás előtt vagy közben „nászajándékot” adnak át a nőstényeknek^1,2. Ez származhat külső forrásból, de a hím szervezete is előállíthatja azt. Külső eredetű „nászajándék” például a hím által regurgitált táplálék vagy egy elejtett zsákmányállat, míg belső eredetű például az ondótok (spermatofóra), azaz a hímivarsejteket körülvevő fehérjeburok, az ondófolyadék, a nyálmirigyek váladéka, a hím valamely testrésze, vagy még extrémebb esetben – ha a nőstény kannibalisztikus hajlamú – maga a hím. A nőstény a hím által önként felkínált vagy – a szexuális kannibalizmus esetén – akaratlanul³ szolgáltatott „nászajándékot” vagy elfogyasztja, vagy az az ivarjáratába kerül, esetleg a hím a nőstény kültakaróján keresztül juttatja be a testébe.

A hímek a „nászajándékozással” nemcsak a saját vonzerejüket és annak az esélyét növelhetik, hogy a nőstény párosodjon velük, hanem a párzás időtartamát – és ezáltal az átadott hímivarsejtek mennyiségét – is, ami végső soron az apaságuk biztosítását szolgálja. A nőstények a „nászajándékkal” értékes makro- (pl. fehérjék, lipidek, szénhidrátok) és mikrotápanyagokhoz (pl. nátrium, cink), valamint olyan hormonokhoz juthatnak hozzá, amelyek fokozzák a termékenységüket, továbbá olyan vegyületekhez (pl. cantharidin, pirrolizidin-alkaloidok, ciánglikozidok), amelyek védelmet nyújthatnak számukra és/vagy a lerakott tojások számára a ragadozók ellen. Ez a hímek számára is előnyös, hiszen így több utódjuk születhet, és azok nagyobb eséllyel érhetik meg a szaporodóképes kort. A hímek ugyanakkor manipulálhatják is a „megajándékozott” nőstényt, például receptivitásgátlók vagy anti-afrodiziákumok átadásával, amelyek megakadályozzák, vagy legalábbis késleltetik, hogy a nőstény újabb hímekkel párosodjon, így elkerülve, hogy a „nászajándékozó” hím hímivarsejtjeinek más hímek spermiumaival kelljen versengeniük a megtermékenyítésért.

A csőrösrovarok (Mecoptera) közé tartozó skorpiólegyek (Panorpa spp.)⁴ különlegesek abból a szempontból, hogy a hímek kétféle „nászajándékot” is felkínálhatnak a nőstényeknek: a megnagyobbodott nyálmirigyeik váladékát vagy egy elpusztult ízeltlábút^5,6. Hogy mikor melyiket, az több tényezőtől is függ: a hím kondíciójától, a nőstények preferenciájától, a párzási rendszer típusától és a készletek elérhetőségétől. Az amerikai fajok esetében például, ha elegendő ízeltlábú tetem áll rendelkezésre, a hímek ezek megszerzésére törekednek, mivel a nőstények ezeket részesítik előnyben. Ilyen helyzetben a nagyobb testméret és jobb kondíció előnyt jelent, mivel ezek a hímek sikeresebben versengenek a riválisaikkal. Az európai fajoknál ezzel szemben a nyálcsepp számít az elsődleges „nászajándéknak”, és az elpusztult ízeltlábú felkínálása az alternatív taktika azon hímek számára, akik nem képesek elegendő nyálat termelni (pl. mert rosszul tápláltak). Azok a hímek, akik egyik „nászajándék-típust” sem tudják biztosítani (pl. rossz kondíciójuk vagy alacsony státuszuk miatt), gyakran erőszakos párzással próbálkoznak, bár ilyenkor a nőstények ellenállása miatt a „légyott” rövidebb ideig tart, így a  megtermékenyítés esélye is jóval alacsonyabb, mint abban az esetben, ha a párzást „nászajándékozás” előzi meg.