A parazitoidizmus – mint arról egy korábbi posztban már szó esett – egyfajta átmenet az élősködés (parazitizmus) és a ragadozás (predáció) között; az élősködőkhöz hasonlóan a parazitoidoknak is egy élő gazdaszervezetre van szükségük a kifejlődésükhöz, ám az élősködők többségével szemben a gazdájukat…

Bár a szakirodalom nagyrészt Heinrich Anton de Bary német orvos és természettudós nevéhez (1879) köti a szimbiózis fogalmának megalkotását1, egyesek szerint a kifejezést de Bary honfi- és kortársa, a szintén természettudós Albert Bernhard Frank használta elsőként 1877-ben2. Akárkié is az érdem, az…

A kakukkok (Cuculiformes) jelentős része (a fajok kb. 45%-a) kizárólagos (obligát) költésparazita1, azaz a nőstények tojásaikat minden esetben más madarak – rendszerint különböző énekesmadarak (Passeriformes) – fészkébe csempészik (egyet-egyet minden meglátogatott fészekbe2), teljesen a…

Egyes fajoknál a testvérek közötti rivalizálás egészen odáig fajulhat, hogy a domináns (rendszerint idősebb) testvér végül közvetett vagy közvetlen módon1 az alárendelt (fiatalabb) testvér(ek) halálát okozza2. Ezt a jelenséget nevezik testvérgyilkosságnak vagy (találóan) káinizmusnak3, amely a…

Infanticidiumnak vagy kölyökgyilkosságnak nevezik azt a jelenséget, amikor egy faj felnőtt egyedei közvetlen és jelentős módon hozzájárulnak a saját fajukhoz tartozó fiatal vagy még ki nem kelt/meg nem született állatok halálához1. Ez a fakultatívnak tekintett viselkedés számos taxonban előfordul…

A párzást követően számos állatfaj hímje hosszabb vagy rövidebb ideig együtt marad a párjával, még akkor is, ha az utódgondozásból egyébként nem veszik ki a részüket1. Ilyenkor jellemző lehet, hogy a hímek aktívan igyekeznek a rivális hímeket a párjuktól távol tartani, esetleg egyfajta…

A csigaforgatók (Haematopodidae) főleg tengerpartok, lagúnák, ritkábbak édesvizű tavak, mocsarak mentén élő madarak, amelyek fő táplálékforrását – magyar nevüknek megfelelően – az iszapban rejtőző vagy a partra sodródott különböző puhatestűek (csigák, kagylók, stb.), gyűrűsférgek és rákok…

A Dél-Amerika északkeleti részén őshonos szivárványos guppikra (Poecilia reticulata) erős ivari dimorfizmus jellemző; míg a hímeknél termetesebb nőstények egyszerű szürkés színűek, addig a kisebb termetű hímek testét változatos színű és méretű foltok vagy sávok díszítik – innét a faj magyar nevében…

Összefoglaló néven agresszív mimikrinek nevezik azt a jelenséget, amikor a ragadozók vagy élősködők úgy tévesztik meg a zsákmány- vagy gazdaállataikat, hogy vagy magát a zsákmányt/gazdát mimikrizálják, vagy egy a zsákmány/gazda számára valamilyen szempontból kedvező (pl. táplálékként, párzótársként,…

A ragadozók megtévesztése egy valamilyen szempontból veszélyes és/vagy rosszízű állat valamely jellegének (színezetének, alakjának, szagának, viselkedésének, stb.) utánzásával – miközben maga az utánzó „ártalmatlan” – bevett stratégiának számít az állatvilágban, mely jelenséget Henry W. Bates, a 19.…