A puhatestűeket (Mollusca), amely az ízeltlábúak (Arthropoda) után az állatvilág második legnagyobb (legfajgazdagabb) törzsét képezi, jelenleg nyolc osztályra tagolják, ezek a fejpajzsosak (Caudofoveata), csatornáshasúak (Solenogastres), maradványcsigák (Monoplacophora), cserepeshéjúak…

A nyelesférgek (Entoprocta/Kamptozoa) apró termetű, vízben élő, helytülő (szesszilis) életmódot folytató állatok, amelyek első ránézésre leginkább a csalánozók (Cnidaria) polipalakjaira emlékeztetnek1. Érdekességük, hogy a tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa) mindkét névadó…

A spirális barázdálódású állatok (Spiralia) közé tartozó tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa) két fő, névadó jellegzetességét, a csillós tapogatókoszorút (lofofóra) és a csillókoszorús (trochofóra) lárvát sokan rendre összekeverik – talán azért, mert mindkettő a -fóra…

A közvetett fejlődésű mételyek (Trematoda: Digenea) közé tartozó vérmételyek (Schistosoma) különböző vízicsigákat (pl. Biomphalaria, Bulinus) használnak köztigazdaként, ezekben fejlődnek ki a szabadon úszó, végleges gazdát fertőzni képes lárvaalakjaik, az ún. cerkáriák1. Ezek a köztigazdából való…

A leghosszabb, embert is parazitáló galandféreg (Cestoda) a világszerte elterjedt széles galandféreg (Diphyllobothrium latum), amely akár 25 m-esre is megnőhet, bár a testhossza ennél általában jóval rövidebb, főleg ha többen is megtelepszenek a vékonybélben1. Az ember vagy más halevő emlős a…

A szabadon élő, csillós epidermisszel rendelkező örvényférgekből (Turbellaria) leszármaztatható, élősködő életmódra áttért, csillótlan neodermisszel rendelkező módosult kültakarójú laposférgek (Neodermata) – azaz a mételyek, csáklyásférgek és galandférgek – elsődleges lárvaalakjainak hámrétegét…

Az állkapcsos férgecskékkel (Gnathostomulida) és kerekesférgekkel (Rotifera) közeli rokonságban álló, mikroszkopikus méretű Limnognathia maerski a Micrognathozoa törzs (vagy más rendszerekben osztály) egyetlen képviselője1, amelyet 1994-ben írtak le a grönlandi Disko-sziget egy hideg vizű…

Az ősszájúak (Protostomia) és az újszájúak (Deuterostomia) alkotják a valódi kétoldali szimmetriájú állatok (Eubilateria) két fő ágát, amelyek szétválása a molekuláris korbecslések alapján jóval a kambriumi diverzifikációt („robbanást”) megelőzően, az ediakara időszak kezdetén (kb. 630 millió évvel…

Szemben a többi, „álszövetes” testszerveződést mutató szivaccsal, a hússzivacsok (Homoscleromorpha) a valódi szövetes állatokéhoz (Eumetazoa) hasonló bazális membránnal, IV-es típusú kollagénnel és speciális sejtkapcsoló struktúrával (zonula adherens) is rendelkeznek1. Egyes hipotézisek szerint…

Bár a tradicionális és egyben a jelenleg leginkább elfogadott hipotézis szerint a szivacsok (Porifera) képezik az állatok legősibb, elsőként divergálódó ágát, egyes molekuláris filogenetikai vizsgálatok (pl. Whelan és mtsai. 2017, Schultz és mtsai. 2023) eredményei megkérdőjelezik ezt a nézetet, és…