A közvetett fejlődésű mételyek (Trematoda: Digenea) közé tartozó vérmételyek (Schistosoma) különböző vízicsigákat (pl. Biomphalaria, Bulinus) használnak köztigazdaként, ezekben fejlődnek ki a szabadon úszó, végleges gazdát fertőzni képes lárvaalakjaik, az ún. cerkáriák1. Ezek a köztigazdából való kirajzás után a bőrön keresztül fúrják be magukat az emlős végleges gazdába (pl. emberbe), majd a keringéssel a máj portális ereibe jutnak, és ott válnak ivaréretté.
Az ivarérett egyedek fajtól függően a bélfodor (pl. S. mansoni, S. japonicum) vagy a húgyhólyag ereiben (pl. S. haematobium) élnek, ahol a hímek a náluknál kisebb, vékonyabb nőstényekkel tartós párokat formálnak. A nőstények által lerakott tojások a bélüregbe (pl. S. mansoni, S. japonicum) vagy a húgyhólyag és a húgyvezeték üregébe (pl. S. haematobium) jutnak, majd az ürülékkel vagy a vizelettel távoznak a végleges gazda szervezetből. (A teljes életciklus áttekintéséhez ld. az alábbi ábrát.)
A gyakran súlyos tünetekkel járó vérmételykór (schistosomiasis, bilharziasis) a malária után a második legelterjedtebb trópusi betegség, amely több mint 200 millió embert fertőz meg világszerte, és a becslések szerint 12 és 200 ezer között van a fertőzés okozta halálesetek száma.
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1Mehlhorn H. (ed.) (2016): Encyclopedia of Parasitology. Springer-Verlag, Berlin/Heidelberg, 3084 pp. [link]
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.