A belső élősködés következtében másodlagosan erősen leegyszerűsödött féregatkák (Pentastomida) nevükkel ellentétben nem az atkák, hanem a rákok közé tartoznak, legközelebbi rokonaik a szintén élősködő életmódot folytató (és ugyancsak megtévesztő nevű) haltetvek (Branchiura)1. A féregatkák sajátossága, hogy végleges gazdáik más, gerinceseket parazitáló rákokkal ellentétben nem halak, hanem különböző négylábú gerincesek (Vertebrata: Tetrapoda), leggyakrabban hüllők, de kétéltűekben, madarakban, ill. emlősökben (köztük emberben2) is előfordulhatnak. A kifejlett egyedek főleg a gazda tüdejében élnek, ahol nagyrészt vérrel táplálkoznak.
A nőstények által lerakott tojások vagy felköhögve a szájon át, ill. az orrváladékkal jutnak a külvilágba, vagy lenyelve a bélcsatornán keresztül ürülnek ki a gazda testéből. Ezeket rendszerint valamilyen ízeltlábú vagy gerinces köztigazda (fajtól függően) fogyasztja el, ennek különböző belső szerveiben (pl. májában, nyirokcsomóiban, stb.) fejlődnek tovább, majd tokozódnak be a tojásokból kikelő lárvák miután átfúrták magukat a bélfalon. A végleges gazda a köztigazda elfogyasztásával fertőződik, ennek légzőszervében (pl. tüdejében, légcsövében, orrgaratjában, stb.) válnak a paraziták ivaréretté.
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1Brusca R. C., Moore W., Shuster S. M. (2016): Invertebrates. Sinauer Associates, Sunderland, MA, 1104 pp. [link]2Ld. pl. ezt és ezt az összefoglaló cikket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.