A lándzsásmétely (Dicrocoelium dendriticum) egy világszerte elterjedt, apró termetű (mindössze 5-12 mm-es) endoparazita laposféreg. A mételyek (Trematoda) többségéhez hasonlóan közvetett (indirekt) fejlődési ciklussal rendelkezik, vagyis a fejlődése több különböző gazdaszervezetet igényel. Végleges gazdái főként kérődzők – elsősorban juhok és kecskék –, de ritkán kutyákban, emberekben (különösen gyerekekben), ill. más főemlősökben is előfordulhat1. A fejlődéséhez az emlős végleges gazda mellett két köztigazda is szükséges: első köztigazdái különféle szárazföldi csigák (pl. Cochlicopa, Helix, Xerolenta, Zebrina, stb.), a második köztigazdák pedig hangyák, többnyire vöröshangyák (Formica). A csiga köztigazda a végleges gazda ürülékével a külvilágba kerülő, csillós lárvákat (miracidiumok) tartalmazó tojások elfogyasztásával fertőződik. A tojásokból kikelő miracidium lárvák a csiga emésztőmirigyében ún. csíratömlőkké (sporocisztákká) alakulnak. Ezek ivartalan (aszexuális) sokszorozódással2 további sporocisztákat (leánysporocisztákat) hoznak létre, amelyek mindegyikében számos farkos lárva (cerkária) fejlődik. A cerkáriák tömegesen, nyálkacsomókba burkolva, a csiga légzőnyílásán keresztül jutnak ki a külvilágba.
Ha ezeket a nyálkacsomókat hangyák találják meg és fogyasztják el, a cerkáriák többsége a hangyagazda testüregében betokozódik, és a végleges gazdát fertőzni képes metacerkáriává alakul. Egy vagy (ritkábban) két cerkária ugyanakkor a hangya garatalatti dúcába vándorol, ami viselkedésváltozást idéz elő a gazdában: a parazitált hangyák – ahogy este hűlni kezd a levegő – fűszálakra vagy más alacsonyan növő növényekre másznak fel. Ott rágójuk és egész testük görcsbe rándul, és mozdulatlanul kapaszkodnak a növénybe egészen reggelig, amikor az idő ismét felmelegszik3. Ekkor visszatérnek a fészkükbe, és folytatják a szokásos napi tevékenységüket, majd este újra „zombikká” válnak, és megismétlik a mászást.
Miért előnyös ez a lándzsásmétely számára? Azért, mert így jelentősen nő annak az esélye, hogy egy legelésző kérődző véletlenül elfogyasztja a védekezni képtelen hangyát, és vele együtt a benne lévő, továbbfertőzésre kész metacerkáriákat is. Bár a hangyát manipuláló lárva többnyire elpusztul a hangyagazdával együtt, a vele genetikailag azonos klóntestvérei így nagyobb eséllyel juthatnak be a végleges gazdába, és fejlődhetnek tovább4. Az „önfeláldozó” lárva tehát tettével közvetett módon fitnesznyereségre tehet szert, azaz növelheti annak az esélyét, hogy a saját alléljainak a testvéreiben meglévő másolatai átörökítődnek a következő generációba. Ha a stratégia sikerrel jár – vagyis a fertőzött hangya elfogyasztásra kerül –, a túlélő metacerkáriák a végleges gazda vékonybelében kitokozódnak, majd az epeutakba vándorolnak. Itt válnak ivaréretté, ezzel zárva bonyolult fejlődési ciklusukat.
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1Mehlhorn H. (ed.) (2016): Encyclopedia of Parasitology. Springer-Verlag, Berlin/Heidelberg, 3084 pp. [link]2Az ivartalan sokszorozódás előnye, hogy akár egyetlen miracidium lárvából több tíz- vagy százezer cerkária alakulhat ki, ami a nagyszámú lerakott tojással együtt ellensúlyozza a parazita magas mortalitását.3Martín-Vega D., Garbout A., Ahmed F., Wicklein M., Goater C. P., Colwell D. D., Hall M. J. R. (2018): 3D virtual histology at the host/parasite interface: visualisation of the master manipulator, Dicrocoelium dendriticum, in the brain of its ant host. Scientific Reports 8, 8587. [link]4Lewis E. E., Campbell J. F., Sukhdeo M. V. K. (eds.) (2002): The Behavioral Ecology of Parasites. CABI Publishing, New York, NY, 358 pp. [link]
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.