Bár az erszényeseknél (Marsupialia) a medence szeméremcsontjához (pubis) kapcsolódó, előrefelé (azaz a hasi régió felé) irányuló páros epipubis feltehetőleg szerepet játszik a nőstények erszényének (marsupium) támasztásában – innét az „erszénycsont” elnevezés –, minden jel arra mutat, hogy nem ez…

Az emlősök (Mammalia) egyik jellegzetessége, hogy a többi négylábú gerincestől (Tetrapoda) eltérően a középfülükben nem egy, hanem három hallócsont, a kalapács (malleus), az üllő (incus) és a kengyel (stapes) foglal helyet1. A legbelső hallócsont, a kengyel, a kétéltűek, hüllők és madarak egyetlen…

Míg korábban az összes nappali ragadozó madarat egy közös rendbe, a sólyomalakúak (Falconiformes) közé sorolták, a molekuláris filogenetikai vizsgálatoknak köszönhetően ma már tudjuk, hogy a sólyomfélék (Falconidae), azaz a sólymok, vércsék és karakarák valójában sokkal közelebbi rokonságban állnak…

A „modern” madarak (Neornithes) egyik fő ágát a futómadár-szabásúak (Palaeognathae) alkotják, amelyek jellemzője többek között az ún. palaeognath típusú merev szájpad nagy méretű, széles ekecsonttal (vomer), ill. egymásal összecsontosodó szájpad- (palatinum) és röpcsonttal (pterygoideum), a…

A ma legszélesebb körben elfogadott elmélet szerint a madarak a kis termetű, tollas, feltehetőleg fán élő theropoda dinoszauruszok, egészen pontosan a Maniraptora1 kládba tartozó coelurosauriák leszármazottjai (ld. pl. az alábbi2 fát), filogenetikai értelemben tehát a madarak az aktív repülő…

A Lepidosauria kládba tartozó pikkelyes hüllők (Squamata), azaz a gekkók, nyakörvös gyíkok, varánuszok, kaméleonok, leguánok, kígyók, stb. egyik legfőbb jellegzetessége, hogy a hímjeik egy-egy oldalsó helyzetű hemipéniszből álló páros párzószervvel rendelkeznek1, szemben más hüllők (teknősök,…

A hüllőket, madarakat és emlősöket magába foglaló magzatburkosoknál (Amniota) a koponya halántéktájékát felépítő csontok1 között ún. halántékblakok (fenestrae temporales) alakulhatnak ki, amelyek többek között tapadási felületet biztosítanak az állkapocsmozgató izmok számára, valamint jelentősen…

A békákat (Anura) és a farkos kétéltűeket (Caudata) – azaz a gőtéket és szalamandrákat – magába foglaló Batrachia klád tagjainak jellegzetessége a kettős hallórendszer (vagy más néven columella-operculum komplex) megléte1. Az idetartozó kétéltűek ugyanis rendelkeznek egy az alacsony frekvenciájú…

Bár minden évben előfordulnak cápatámadások1, a közhiedelemmel ellentétben ezek száma igen alacsony, és csupán kis részük jár halálos áldozattal (pl. a 2010 és 2019 között regisztrált 799, nem az ember által kiprovokált cápatámadás mindössze 7%-a volt végzetes kimenetelű)2. Az embernek…

A nem éppen közismert, tengerek aljzatán élő, üledékevő vagy szűrögető életmódot folytató félgerinchúrosok (Hemichordata) egyik jellegzetessége, hogy garatjuk egy az ormánynak (proboscis) nevezett elülső testtájuk testüregébe nyúló kitüremkedést (diverticulum) képez (ld. pl. az alábbi ábrát),…