A nem éppen közismert, tengerek aljzatán élő, üledékevő vagy szűrögető életmódot folytató félgerinchúrosok (Hemichordata) egyik jellegzetessége, hogy garatjuk egy az ormánynak (proboscis) nevezett elülső testtájuk testüregébe nyúló kitüremkedést (diverticulum) képez (ld. pl. az alábbi ábrát), amelyet makkbélnek1 (stomochord) neveznek2. Ezt régen a gerinchúrosok (Chordata) gerinchúrjával (notochord) tartották homológnak, mely elképzelés azonban nem nyert igazolást (teljesen más a két struktúra kialakulása az egyedfejlődés során, ill. a génexpressziós mintázatuk is eltérő)3, a törzs (téves) elnevezése viszont megmaradt.
A makkbél feltételezett funkciója, hogy támasztékot ad az ún. axiális komplexnek, amelyet a szívburokkal (pericardium) körülvett szív, ill. az ormány testüregét bélelő hashártya (peritoneum) ujjszerű kitüremkedéseiből és az ezekkel asszociáló véröblökből (szinuszokból) álló kiválasztószerv (glomerulus) alkot2.
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1A törzs tipikus képviselőinek tartott béllel lélegzőknél (Enteropneusta) ugyanis az ormány makkhoz hasonlít, ezért is hívják őket angol nyelvterületen „makkférgeknek”.2Brusca R. C., Moore W., Shuster S. M. (2016): Invertebrates. Sinauer Associates, Sunderland, MA, 1104 pp. [link]3Satoh N. (2016): The Enteropneust Hypothesis and Its Interpretation. In: Satoh N. (ed.): Chordate Origins and Evolution: The Molecular Evolutionary Road to Vertebrates. Academic Press, Cambridge, pp. 135–142. [link]
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.