A dögbogárfélék (Silphidae) közé tartozó, rendszerint feltűnő, narancssárga-fekete színezetű temetőbogarakat (Nicrophorus spp.) sajátos utódgondozó viselkedés jellemzi1. A szülők valamilyen frissen elhullott, kisebb termetű gerinces (pl. rágcsáló, madár) tetemét hantolják el úgy, hogy kikotorják…

A kb. 315 ezer leírt fajukkal (amelyeket 144 családba sorolnak) a mindenevő bogarak (Polyphaga) képezik a rovarok egyik legsikeresebb csoportját1. Ezek egyik fő jellegzetessége, hogy az ősibb bogár alrendek (Archostemata, Myxophaga, Adephaga) tagjaival szemben az előtoruk (prothorax) – azaz az első…

A darazsakat és leszármazottjaikat (méhek, hangyák) magába foglaló hártyásszárnyúak (Hymenoptera) egyik fő evolúciós eseménye a parazitoidizmus kialakulása volt, azaz a váltás az ősi növényevő (fitofág) lárvális életmódról a parazitoid (elsődlegesen ektoparazitoid) lárvális életmódra1. A parazitoid…

A ma élő rovarfajok több mint 80%-át magába foglaló holometabol rovarok (Holometabola) sikerének egyik kulcsa a teljes átalakulással történő fejlődésükben rejlik, melynek következtében a lárvák és az imágók különböző mikroélőhelyeket, ill. eltérő táplálékforrásokat hasznosíthatnak1. Ez egyrészt…

A közhiedelemmel ellentétben a fejlett társas (euszociális) életmódú mézelő méhek (Apidae: Apinae), mint amilyen a jól ismert házi méh (Apis mellifera) is, nem csupán virágnektárt, hanem más édes nedveket is felhasználhatnak a mézkészítéshez1. Így például a jellegzetesen sötét színű és igen markáns…

A hírhedt ágyi poloska (Cimex lectularius) és más vérszívó poloskák (Cimicidae) hímjei a párzás során nem a partnerük női ivarnyílásán keresztül hatolnak be, hanem szablyaszerű párzószervükkel átszúrják a nőstény potrohának hasi oldalát (ld. pl. az alábbi képen)1, és hímivarsejtjeiket közvetlenül…

A közhiedelemmel ellentétben a társas szerveződésükben való hasonlóságok ellenére a „fehér hangyáknak” vagy „termeszhangyáknak” is nevezett termeszek (Isoptera) nemcsak hogy nem hangyák, de még csak közeli rokonságban sem állnak az „igazi” hangyákkal (Formicidae). Míg ugyanis utóbbiak a…

A köznapi névén „imádkozó sáskaként” emlegetett fogólábúak (Mantodea) körében gyakori jelenség az ún. szexuális kannibalizmus1, azaz amikor a hímnél jóval nagyobb termetű és erősebb testalkatú nőstény a párzás során megöli és elfogyasztja hím partnerét (ld. pl. az alábbi videót)2. Ez a párzás minden…

A fülbemászó (Dermaptera) nőstények gondos szülők, gyakran aktívan őrzik és tisztogatják a tojásaikat egy a talajba ásott fészekben, sőt néha még a tojásokból kikelő fiatal állatokkal is együtt maradnak, és a védelmük és tisztán tartásuk mellett gondoskodnak a megfelelő táplálásukról is1. Az idilli…

A szárnyas rovarok (Pterygota) elsődlegesen két pár hártyás szárnnyal rendelkeznek, amelyek közül az elülső pár a középtorhoz, míg a hátulsó pár az utótorhoz kapcsolódik1. A két szárnypár repülés közben szinkron mozog, kivéve pl. a szitakötőket (Odonata) amelyek külön-külön is képesek mozgatni a…