Bár a köznyelvben a lepke és a pillangó szavakat1 egymás szinonimájaként használják, rendszertanilag a pillangók (Papilionidae) csupán a lepkék (Lepidoptera) egy rovarviszonylatban nem túl népes családját képezik.
A család tagjai viszonylag nagy termetű, rendszerint élénk, gyakorta riasztó (aposzematikus) színezetű, nappali életmódú lepkék2. A hátulsó szárnyaikon gyakran hosszabb-rövidebb faroknyúlványt viselnek, amellyel a saját csápjaikat mimikrizálják, ezáltal elterelve a ragadozók (pl. madarak) figyelmét a valódi fejükről. A lárváik jellegzetessége, hogy előtorukon egy kitolható, élénk színű, villaszerű mirigyes szerv (ún. osmeterium) található, amellyel védekezésképp kellemetlen szagú, riasztó hatású váladékot tudnak kibocsátani.
Nálunk mindössze négy pillangó faj, a fecskefarkú lepke (Papilio machaon), a kardoslepke (Iphiclides podalirius), a farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) és a kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) fordul elő.
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1A lepke vagy a ‘lebegő’ jelentésű régi nyelvi lebeke melléknévi igenév, vagy a lebeg szócsalád *leb- tövének ‑ke kicsinyítő képzős származéka, míg a pillangó a pillant ige népies pillang alakváltozatának -ó melléknévi igenévi képzővel ellátott alakja, ld. Új magyar etimológiai szótár.2Grimaldi D., Engel M. S. (2005): Evolution of the Insects. Cambridge University Press, New York, NY, 755 pp. [link]
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.