A hangyák nem csupán a különféle édes nedveket termelő rovarokkal (növénytetvekkel, kabócákkal, boglárkalepke hernyókkal, stb.), hanem más organizmusokkal, köztük növényekkel is élhetnek kölcsönösen előnyös kapcsolatban¹. A leginkább specializált hangya-növény kapcsolatok esetén a hangyák a gazdanövény domáciumoknak nevezett üreges részeiben (pl. pálhatöviseiben, szárduzzanataiban, internóduszaiban, stb.) fészkelnek, ill. a növény által kínált táplálékokat (pl. az extraflorális nektáriumok váladékát vagy a tápláléktestecskéknek nevezett, fehérjékben és zsírokban gazdag speciális növényi képleteket) fogyasztják, „cserébe” pedig megvédik „főbérlőjüket” a növényevőktől² és a növényi kompetítoroktól, sőt, egyes esetekben tisztán tartják a levélfelszíneket, ill. tápanyagokat is biztosítanak a növény számára.

Természetesen, más mutualista kapcsolatokhoz hasonlóan, itt sincs szó valódi önzetlenségről, mindkét fél a saját szaporodási sikerét (fitneszét) igyekszik továbbra is maximalizálni. A hangyák egyszerűen betolakodónak tekintenek minden állatot, ami a gazdanövényükhöz közelít, és azért rágják el az oda átnyúló indákat, ill. „gyomlálják ki” a körülötte növekvő hajtásokat, nehogy a rivális kolóniák dolgozói ezeken keresztül be tudjanak hatolni a territóriumukra. Ez ugyanakkor a növénynek is a javát szolgálja, hiszen így a növényevők kevésbé rágcsálják meg, és más, gyorsabban cseperedő növények sem árnyékolják be. Ennek megfelelően a növény növekedése erőteljesebb lesz, így több táplálékot tud biztosítani a hangyáknak, amelyek ezáltal növelhetik a kolóniaméretet, a több hangya pedig még hatékonyabb védelmet jelent a növény számára, és így tovább.

Persze az, hogy a hangyák milyen mértékű védelmet biztosítanak a növénynek, amaz pedig milyen mértékben „viszonozza” a hangyák „testőrködését”, nagyon változó lehet. Sok esetben a kapcsolat aszimmetrikus, azaz az egyik partner nagyobb nyereségre tesz szert, mint a másik, ill. az is eltérhet, hogy mennyire van ráutalva az egyik fél a másikra. Az ilyen rendszerek nem mentesek a manipulációtól sem, amely mindazonáltal megerősítheti a két fél kapcsolatát³. Az akáciák (Vachellia) extraflorális nektárja például egy olyan enzimet (kitináz) is tartalmaz, ami blokkolja a fák hangyapartnereinek, a tövishangyák (Pseudomyrmex) szacharóz lebontásában szerepet játszó invertáz enzimét, így azt követően, hogy a hangyák elkezdenek az akáciák szacharózmentes, csupán egyszerű cukrokat tartalmazó nektárjával táplálkozni, kizárólag attól fognak függeni, más növények nektárját nem fogják tudni fogyasztani.

(A mém eredetéről itt olvashatsz.)