A hangyák fészkei nem csupán a rezidens kolónia tagjai, de számos más ízeltlábú számára is ideális élőhelyet jelentenek: (1) táplálékban gazdagok, legyen szó a hangyák hulladékanyagairól, ivadékairól vagy az általuk begyűjtött vagy termesztett táplálékról; (2) jól védettek, hiszen a fészket számos dolgozó őrzi és védelmezi a ragadozóktól és élősködőktől; (3) a környezeti feltételei állandóak, ugyanis a hangyák a fészken belüli hőmérsékletet és páratartalmat is többnyire szigorú szabályozás alatt tartják1,2.
A hangyafészkekben élő „idegeneket”, függetlenül attól, hogy mely életszakaszukban tartózkodnak a fészekben, milyen mértékben specializálódtak a hangyákkal való együttéléshez, ill. milyen jellegű a kapcsolatuk a hangyagazdával3, összefoglaló néven hangyavendégeknek, magát a jelenséget pedig mürmekofíliának (< gör. myrmex ‛hangya’ + gör. philos ‛kedvelő’) nevezik4. A legtipikusabb hangyavendégek az atkák és a bogarak (főleg a holyvák) közül kerülnek ki, de a legyek (elsősorban a púposlegyek), pikkelykék és a különböző, parazitoid életmódú darazsak szintén gyakran fordulnak elő a hangyák fészkeiben vagy azok közelében.
Minthogy a hangyák agresszíven lépnek fel mindenféle „betolakodóval” szemben, a mürmekofil fajoknál különféle adaptációk alakultak ki, amelyek lehetővé teszik számukra a hangyagazda támadásának elkerülését vagy kivédését. Sokuk például apró termetű, így könnyen el tudnak rejtőzni a fészekben, és elkapni is nehezebb őket. Egyesek csepp alakú testtel és megrövidült végtagokkal rendelkeznek, így nehezebb fogást találni rajtuk, és könnyebben ki tudnak siklani a hangyák rágói közül. Másoknak kompakt, robusztus testalkata és erősen kitinizált kutikulapáncélja van, amely mechanikai védelmül szolgál számukra a támadások ellen.
Jellemző kémiai védekezési mód a különféle mirigyváladékok használata, amelyek lehetnek riasztó vagy pánikkeltő hatásúak, de akár le is nyugtathatják a támadólag fellépő dolgozókat. A legszofisztikáltabb stratégiákat viszont kétségkívül a különféle imitációk jelentik, amelyek révén a hangyavendégek képesek elhitetni a hangyákkal, hogy ők maguk is kolóniához tartoznak. Ennek egy bevett módja az adott kolóniára jellemző „fészekszag” átvétele a fészekanyagról vagy maguktól a dolgozóktól a velük való érintkezések során (kémiai álcázás), de a hangyavendégek ennek kémiai komponenseit maguk is előállíthatják, ill. használhatnak hamis feromonjelzéseket is (kémiai mimikri). A hangyavendégek emellett leutánozhatják a dolgozók táplálékkérő mozdulatait, mozgásmintázatát, hangjelzéseit (akusztikus mimikri), valamint a testfelszínüket vagy valamely testrészüket is, ezáltal tapintásra olyanokká válva, mint maguk a hangyák (taktilis mimikri).
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1Hölldobler B., Kwapich C. L. (2022): The Guests of Ants: How Myrmecophiles Interact with Their Hosts. The Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge, MA, 576 pp. [link]2Parmentier T. (2021): Guests of Social Insects. In: Starr C. K. (ed.): Encyclopedia of Social Insects. Springer, Cham, pp. 458–472. [link]3A szűkebb értelemben hangyavendégeknek tekintett fajok többnyire kommenzalisták vagy fészekparaziták. Előbbiek jellemzően dög- és hulladékfogyasztók, míg utóbbiak a hangyaivadékokat ragadozzák, a dolgozóktól kéregetnek táplálékot vagy a hangyák által begyűjtött vagy termesztett táplálékot dézsmálják meg.4Tágabb értelemben hangyavendégnek neveznek minden olyan szervezetet, amely valamilyen szinten a hangyáktól függ, a levélvágó hangyák testfelszínén és nyelőcsövi üregében élő mutualista baktériumoktól kezdve a számos hangyafajjal trofobiotikus kapcsolatban álló növénytetveken át egészen a vándorhangyák menetoszlopait követő hangyászmadarakig.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.