Az Attini nemzetségbe tartozó, kizárólag az Újvilágban honos gombatermesztő hangyák és az általuk kultivált kalaposgombák (Agaricales) kapcsolata a mutualizmus klasszikus példái közé tartozik^1,2. A hangyák számára a gomba jelenti a fő táplálékforrást³, így mindent megtesznek, hogy partnerük semmiben se szenvedjen hiányt: táplálják a gombát, védelmet nyújtanak számára a kompetítoroktól, gombafogyasztóktól és élősködőktől⁴, valamint terjesztik egyik kolóniáról a másikra⁵. A hangyák és a gombák kapcsolatának eredete mintegy 66 millió évvel ezelőttre, a kréta-paleogén kihalási esemény idejére tehető, mely időszak nem csupán a bomló szerves anyagokat hasznosító gombáknak kedvezhetett, hanem az ezeket fogyasztó, részben föld alatti életmódot folytató ízeltlábúaknak is, ami megalapozhatta a két fél szoros kölcsönhatását, elősegítve kölcsönös fennmaradásukat és későbbi koevolúciójukat.

A gombatermesztő hangyáknak két formális csoportja különböztethető meg: az „alacsonyabb rendű” és a „magasabb rendű” gombatermesztők. Az előbbiek képviselik az ősibb csoportot, amelynek jelenleg 134 recens faja ismert (pl. Apterostigma, Cyphomyrmex, Mycetophylax, stb.). Ezen hangyák többnyire kis méretű kolóniákkal rendelkeznek (legfeljebb néhány száz dolgozóval), dolgozóik monomorfikusak, vagyis nagyjából azonos méretűek, a fiatal királynők pedig rendszerint csupán egyetlen hímmel párzanak. Fészkeik egyszerű szerkezetűek, kevés gombakerttel; a gombáik táptalajaként különféle szerves törmeléket (pl. más rovarok ürülékét, elhalt növényi részeket, stb.) használnak. A termesztett gombáik rendszerint szabadon is előfordulnak, azaz kapcsolatuk a hangyagazdával fakultatív jellegű. Bár többségük a gombatermesztők közös őséhez hasonlóan csiperkegombát (Agaricaceae: Leucocoprineae) termeszt⁶, egyes – nevezetesen az Apterostigma pilosum fajcsoportba tartozó – fajok korallgombák (Pterulaceae) kultiválására tértek át⁷.

Az „alacsonyabb rendű” gombatermesztők csoportjából leszármaztatható „magasabb rendű” gombatermesztőknek ma 113 recens faja ismert, ebből 61 fajt tesznek ki a Trachymyrmex és Sericomyrmex fajok, 52 fajt pedig a levélvágóknak nevezett Acromyrmex és Atta fajok. Míg az előbbiek életmenet és más jellegeikben inkább az ősibb gombatermesztőkre hasonlítanak, a levélvágók számos levezetett tulajdonsággal rendelkeznek. Kolóniáik nagy méretűek (akár több százezer vagy millió dolgozóval), dolgozóik polimorfikusak, a fiatal királynők pedig több hímmel is párzanak. Fészkük komplex felépítésű, gyakran több száz vagy ezer gombakerttel, gombatáptalajként pedig elsősorban friss növényi anyagot használnak. A „magasabb rendű” gombatermesztőkre általánosan jellemző, hogy a termesztett csiperkegombáik – amelyek a levélvágók többségénél egyetlen fajhoz, a Leucoagaricus gongylophorus-hoz tartoznak – kizárólag a hangyákkal együtt fordulnak elő, tehát ezen „háziasított” gombák kapcsolata a hangyagazdával obligát jellegű.

(A mém eredetéről itt olvashatsz.)