A vastagcombú fémfürkészek (Chalcididae) közepes termetű, erősen szklerotizált1, robusztus testű, többnyire fekete alapszínezetű, sárga vagy vörös mintás darazsak2. Névadó jellegzetességük, hogy a hátulsó lábaik combja erősen duzzadt, az alsó szegélyén fogakkal, a lábszár pedig általában jól láthatóan hajlott. Többségük elsődleges parazitod, ezek leggyakrabban lepkék bábjaiban vagy kétszárnyúak lárváiban fejlődnek, de fakultatív vagy obligát hiperparazitoidok is lehetnek.
A módosult hátulsó lábpárjuknak több funkciója is van, legalábbis a nőstényeknél. Számos fajnál a tojásrakó nőstények a hátulsó lábaik segítségével ragadják meg a gazdának szánt áldozatukat, míg mások ezekre támaszkodnak, hogy az így felszabaduló elülső és középső lábaikkal tudják manipulálni a gazdajelöltjüket. A hangyalesők (Myrmeleon spp.) lárváit parazitáló Lasiochalcidia pubescens nevű faj nőstényei a hátulsó lábaikkal tartják szétfeszítve a hangyaleső lárva rágóit, miközben tojásukat az annak fejét és torát összekötő hártyába juttatják. A nőstények emellett van, hogy egymásnak hátat fordítva, a hátulsó lábaikkal rugdalózva küzdenek meg egymással.
1A szklerotizáció a külső vázat képző kutikula keménységének megnövekedését jelenti a kutikula középső rétegének (exokutikula) fehérjeláncai közötti keresztkötések kiépülése révén.2Goulet H., Hubert J. F. (eds.) (1993): Hymenoptera of the world. An identification guide to families. Research Branch, Agricultural Canada Publication, Ottawa, 668 pp. [link]
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.