A közhiedelemmel ellentétben a fejlett társas (euszociális) életmódú mézelő méhek (Apidae: Apinae), mint amilyen a jól ismert házi méh (Apis mellifera) is, nem csupán virágnektárt, hanem más édes nedveket is felhasználhatnak a mézkészítéshez1. Így például a jellegzetesen sötét színű és igen markáns ízű fenyőméz (vagy más néven erdei méz vagy harmatméz) mézharmatból készül, amely nem más, mint a növények floémnedveit szívogató levéltetvek (Aphididae) és más szipókás rovarok (Hemiptera) szénhidrátokban gazdag ürüléke2.
A méz alapanyagául szolgáló virágnektárt vagy mézharmatot a táplálékgyűjtő dolgozók a nyelőcsövük tágulatában (az ún. begyben) szállítják vissza a fészkükbe, majd ott azt a mézkészítő dolgozóknak adják át. Maga a méz a különféle édes nedvek enzimatikus átalakításával és besűrítésével készül, amelyet a dolgozók az erre szolgáló, a potrohuk viaszmirigyeinek váladékából készített viaszsejtekben raktároznak el.
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1Resh V. H., Cardé R. T. (eds.) (2009): Encyclopedia of Insects. Academic Press, Burlington, MA, 1132 pp. [link]2A mézharmat döntően részben emésztett floémnedvből áll, de tartalmazza a rovar kiválasztószerveinek (Malpighi-edények) exkrétumát is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.