A szárnyas rovarok (Pterygota) elsődlegesen két pár hártyás szárnnyal rendelkeznek, amelyek közül az elülső pár a középtorhoz, míg a hátulsó pár az utótorhoz kapcsolódik1. A két szárnypár repülés közben szinkron mozog, kivéve pl. a szitakötőket (Odonata) amelyek külön-külön is képesek mozgatni a szárnyaikat (ld. pl. az alábbi videót). Számos rovarnál (pl. hártyásszárnyúak, lepkék) a két szárnypárt egy kapcsolószerkezet tartja össze repülés közben, így azok egyetlen egységként működnek, mintha csupán egyetlen pár szárnyuk lenne (ld. pl. az alábbi videót)2.
Természetesen vannak olyan rovarok is, amelyek ténylegesen is csupán egyetlen pár szárnnyal rendelkeznek, így pl. a kétszárnyúaknál (Diptera), azaz a szúnyogoknál és a legyeknél a hátulsó szárnyak, a legyezőszárnyúak (Strepsiptera) hímjeinél pedig az elülső szárnyak ún. billérré (haltera) módosultak, amelyek a repüléskor egyensúlyozó szerepet töltenek be.
A szárnyak emellett lehetnek csökevényesek vagy akár teljesen hiányozhatnak is egyik vagy mindkét nemnél. A rövidszárnyúság vagy másodlagos szárnyatlanság a helytülő vagy félig helytülő (pl. pajzstetvek nőstényei), rejtett (pl. kéregpoloskák), talajfelszínen mozgó (pl. futóbogarak), talajlakó (pl. hangyák), vízi (pl. fenékjáró poloskák) vagy élősködő életmód (pl. bolhák) következménye egyaránt lehet. Egyes társas életmódú rovaroknak (pl. pillásszárnyú tetvek, termeszek, hangyák) szárnyas és szárnyatlan alakjai is vannak.
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1Grimaldi D., Engel M. S. (2005): Evolution of the Insects. Cambridge University Press, New York, NY, 755 pp. [link]2Ezt nevezzük funkcionális kétszárnyúságnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.