A fülbemászó (Dermaptera) nőstények gondos szülők, gyakran aktívan őrzik és tisztogatják a tojásaikat egy a talajba ásott fészekben, sőt néha még a tojásokból kikelő fiatal állatokkal is együtt maradnak, és a védelmük és tisztán tartásuk mellett gondoskodnak a megfelelő táplálásukról is1.
Az idilli családi élet ezen fajoknál egészen addig tart, amíg az utódok el nem érik a második nimfastádiumot, azaz túl nem esnek életük második vedlésén, ezután a nőstények magukra hagyják őket, hogy új fészekaljat hozzanak létre2. Ha a nimfákat ekkor kísérletesen visszahelyezzük az anyjuk mellé, a nőstények gyakran megtámadják és el is fogyasztják őket.
Egyes fajoknál ennek pont a fordítottja történik, azaz a nimfák falják fel saját anyjukat éltében vagy holtában, mielőtt elhagynák a szülői fészket, mely jelenséget matrifágiának nevezik. A kannibalizmus nem ritka a testvérek között sem, főleg a nagyobb méretű nimfák hajlamosak elfogyasztani kisebb testvéreiket, ezáltal biztosítva maguk számára a lehető legnagyobb mértékű szülői gondoskodást.
(A mém eredetéről itt olvashatsz.)
1Meunier J. (2024): The Biology and Social Life of Earwigs (Dermaptera). Annual Review of Entomology 69, 259–276. [link]2Kivételt képez az Anechura bipunctata nevű faj, amelynek nőstényei (ha megérik) egészen a nimfák utolsó vedléséig velük maradnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.