Egy adott gén inaktiválásával járó génkiütéses („knock-out”) kísérletek eredményei jól mutatják, hogy egy-egy kulcsgén milyen jelentős szerepet tölthet be a viselkedés kialakulásában¹. Laboratóriumi egereknél például a fosB gén kiütésével megváltozik a szülői viselkedés; a nőstények indifferenssé válnak saját újszülöttjeikre, így a vad típusú (normál) nőstényekkel ellentétben nem gyűjtik össze őket és kuporodnak föléjük, ha azok elkószálnak a fészekből.

A Trpc2 mutáns hím egerek nem képesek reagálni más hímek szagjelzéseire, így amikor egy másik hímmel találkoznak megpróbálnak párosodni vele (abban a hiszemben, hogy egy nőstényről van szó), szemben a vad típusú hímekkel, amelyek betolakodóként tekintenek a velük azonos nemű egyedekre, és azonnal megtámadják őket.

Az Oxt gén kiütésével a hím egerek szociális amnéziában szenvednek (hasonlóan, mint Tíz másodperces Tom az ‘50 első randi’ c. filmben); minthogy agyuk nem termel oxitocint, nem emlékeznek azokra a nőstényekre, akikkel korábban már találkoztak, így minden egyes alkalommal hosszan és alaposan végigszaglásszák őket, azaz úgy reagálnak rájuk, mintha életükben először léptek volna kapcsolatba velük. A vad típusú hímek ezzel szemben képesek megjegyezni a nőstény szagát, így egyre kisebb érdeklődést mutatnak feléjük, amikor újra és újra összetalálkoznak velük.

(A mémek eredetéről itt, itt és itt olvashatsz.)