Ízlelgessük kicsit ezt a szót: fajfenntartás. Faj-fenntartás. És most gondoljunk bele. Amikor például két panda párzik, akkor az járhat a fejükben, hogy „mi ezt most azért csináljuk, hogy fajunk, az Ailuropoda melanoleuca fennmaradjon”? Nyilván nem. :) Mind a hím, mind a nőstény panda csupán szeretné továbbörökíteni a saját génmásolatait a következő generációba. Azt, hogy a tőlük 10 km-re élő másik pandapár is tud-e sikeresen utódokat nemzeni vagy sem, és hogy egyáltalán élnek-e vagy halnak, vastagon leszarják. :D

A fajfenntartás kifejezés tehát több sebből is vérzik. Egyrészt azt sugallja, hogy az egyedek a csoport vagy a faj érdekében teszik ezt vagy azt, ami egy alapvetően téves megközelítés. Valójában minden egyed „önző”, azaz közvetlen vagy közvetett módon a saját szaporodási sikerét (fitneszét) igyekszik maximalizálni, nem pedig a fajtársaiét. Másrészt a többi állatnak értelemszerűen eleve nem is lehet fogalma arról, hogy mi is az a faj, lévén ez egy (mesterséges) ember fogalom. Amire, tegyük hozzá, még nekünk sincs egy egységes, mindenki által elfogadott definíciónk. És valószínűleg nem is lesz soha, lévén a természet folytonosságát nem igazán lehet diszkrét kategóriákba beleerőszakolni.

Summa summarum, ne használjuk a fajfenntartás szót a szaporodás szinonimájaként. Fajfenntartást maximum az ember végez, no persze nem a hálószobában, hanem például amikor természetvédelmi területeket jelöl ki, ezáltal biztosítva a veszélyeztetett fajok fennmaradását és általában a biológiai sokféleség megőrzését.

(A mém eredetéről itt olvashatsz.)