A ma élő rovarfajok több mint 80%-át magába foglaló holometabol rovarok (Holometabola) sikerének egyik kulcsa a teljes átalakulással történő fejlődésükben rejlik, melynek következtében a lárvák és az imágók különböző mikroélőhelyeket, ill. eltérő táplálékforrásokat hasznosíthatnak¹. Ez egyrészt csökkentheti a lárva és az imágó közötti, táplálékért folyó kompetíció mértékét, másrészt lehetőséget nyújthat a lárvák számára, hogy olyan táplálékforrásokat aknázhassanak ki, amelyek hozzáférhetetlenek az imágók számára. A fizikai szeparáció révén ráadásul az imágókhoz képest kevésbé mobilis és jóval védtelenebb lárvák védve lehetnek azoktól a ragadozóktól és élősködőktől, amelyek az imágókat fogyasztják vagy parazitálják.

A teljes átalakulással történő fejlődés egy további előnye, hogy a holometabol rovarok lárvái hatékonyabban tudják irányítani egyedfejlődésüket, így például képesek idő előtt bebábozódni (pl. nagy egyedsűrűség vagy tartós táplálékhiány esetén), ill. nyugalmi állapotba lépni, ha a külső környezeti tényezők nem kedveznek a fejlődésnek (pl. téli hideg vagy szárazság esetén). Ráadásul, minthogy nem rendelkeznek külső szárnykezdeményekkel, a lárváknak lehetősége van szűkebb, védett helyeken fejlődni (pl. kéreg alatt, növények belsejében, más rovarok testében, stb.), ahol kevésbé vannak kitéve a kiszáradásnak, ill. a természetes ellenségeknek (ragadozóknak, élősködőknek).

(A mém eredetéről itt olvashatsz.)